August 5, 2017

July 27, 2017

Please reload

Recent Posts

Anya lánya kapcsolat, avagy amiről nem beszélünk

September 10, 2018

1/2
Please reload

Featured Posts

Anya lánya kapcsolat, avagy amiről nem beszélünk

September 10, 2018

A cikk azért született meg, mert a terápiás kezelések kapcsán sokszor került

 elő ez a téma:

Milyen a kapcsolatom az anyámmal és emiatt miért nem működik a párkapcsolatom, vagy mint anya miért nem tudok jó anya lenni.

Természetesen nem szeretnék senkit beállítani hibásnak vagy felelősnek egyszerűen csak felhívni a figyelmet az önmunkára. Talán, ha elolvasod a leírt történeteket és a felismeréseket, változásokat, kedvet kapsz dolgozni magadon és helyre tenni magadban az anyukádhoz fűződő viszonyodat.

 

Ez egy nagyon kényes téma, mert a társadalom kétfajta anyát ismer: jó és rossz anyát. Valójában egyik sem lehet egy anya, vagyis igazából mind a kettő lesz, ha szeretné, ha nem. Az anya a fogantatás pillanatától elkezd kötődni a gyermekéhez és ez élete végéig tart, ami szép dolognak tűnik, de pont ez a csapda az anya lánya viszonyban. Na, de, “miért is” tehetjük fel a logikus és kicsit felháborító kérdést. A válasz a kérdésre tömören: A kötődés által kialakul egy önreflex, mindig gondoskodnom kell róla és ez akkor is működik, amikor a kislányból felnőtt nő lesz, aki szeretné megismerni önmagát. Valahol itt kezdődik a küzdelem a két fél között. ,,Én mindent meg akarok adni, tanítani a lányomnak és megóvni, védelmezni.” hangzik az anyák szájából a cselekedeteit felmentő mondat. Ezzel nem is lenne baj, csak az anyák elfelejtenek a gyereknél két éves korától visszavenni ebből, egyszerűen beragadnak tudatilag abban a korban és ezt igyekeznek bármi áron fenntartani ezt az állapotot. Ezek vezetnek el a terápiához, ilyen és hasonló akadályokkal keresnek meg a lányok, akik már valójában felnőttek. Na de kicsit vizsgáljuk meg, hogy emögött mi áll.

Tényleg mindent meg akar adni a lányának?

Talán a férje helyett a lányára fókuszál?

Irigy és féltékeny a lányára?

Az anyukája helyett a lányára fókuszál?

Talán bántalmazták gyerekkorában?

Még sok hasonló kérdést fel lehetne tenni, hogy kiderítsük mi áll az anya viselkedésének hátterében. Sajnos ezeket a kérdéseket az anyának kellene feltennem, nem a lányának, de neki nem lehet, ezért azzal tudunk dolgozni, amit a lánya elmond. A feladat azt megtalálni és szétválasztani, hogy mi az anyuka mintája és mit vett át a lánya és mik a saját mintái. Amikor ezek felszínre kerülnek és ehhez társul felismerés, majd ezeknek a blokkoknak az oldása is megtörténik, akkor gyors és nagy változás áll be mind a kettőjük életében. Ez az esetek 99,99 százalékában így alakul. Amit kiemelnék az az, hogy nem felelősöket és bűnösöket keresünk, hanem megoldásokat, felismeréseket a harmonikus kapcsolat helyreállításához. Leírok egy esettanulmányt.

 

 

A történet:

A hölgy azzal keresett meg, hogy nem igazán működik a párkapcsolata és szeretne ezen változtatni. A terápia elkezdése előtt beszélgettünk, a beszélgetés során kiderült, hogy nagyon szoros a kapcsolata az anyukájával. Napi szinten találkoznak, beszélnek telefonon, folyamatos az ellenőrzés felette. Az igazán érdekes fordulat az volt a beszélgetésben, amikor mellékesen megemlítette, hogy úgy választott férjet magának, aki elfogadja, hogy az anyukájával lakik együtt és ezt szeretné a továbbiakban is fenntartani. Ami hosszú távon azért gondot okozott a házasságában. Megjelent a harmadik fél, ami szerencsére segített felismerni neki, az nem megoldás, hogy egy másik kapcsolatba menekül. Jött a kibékülés, újra összeköltözés, a dolog helyretétele és megbeszélése. Ami egy ideig segített is, de az akadályokat nem oldotta meg. Elkezdődött egy önmunka éveken keresztül. Ebbe a folyamatba kapcsolódtam én be, mint regressziós terapeuta. A terápia során végig néztük jelen életében a főbb olyan pontokat ahol az anyukájával összeütközik], és amitől neki blokkja keletkezett. Az első ilyen pont már gyerekkorában kialakult, amiből persze több van, de nagyrészük akkor keletkezett és után már csak ismétli a tudatalatti. Leírok pár mondatot, ami a terápia során oldásra került:

,,Az anyámról szól az életem.”

,,Anyukámnak akarok megfelelni, hogy figyeljen rám.”

,,Eszköz vagyok anyukám számára, hogy neki jobb legyen.”

,,Én vagyok anyám vigasza.”

,,Ragaszkodom anyámhoz, nem merem elengedni.”

Ehhez hasonló mondatok és ehhez kapcsolódó felismerések, amik mind kihatottak a párkapcsolatára, a munkájára, az egész életére. A terápia után eltelt két hét, amikor újra találkoztunk, ez idő alatt is dolgozott rajta még a terápia. Jó volt látni az örömöt a szemében és hallani, amikor elmesélte mennyi mindenre jött rá, mennyi felismerése volt az egész életével kapcsolatban és a legfontosabb, hogy elkezdődött a változás az életében.

Megéri dolgozni magunkon?  IGEN

Kemény és néha fájdalmas tud lenni?  IGEN

Miért éri meg ez nekem? Mert senkit nem lehet megmenteni önmagától, kivéve, ha dolgozik magán!

 

Zárásként egy idézetet írnék le:

 

,,Ön felnőtt ember, és képes elviselni a kényelmetlenséget annak érdekében, hogy önmaga lehessen.”

                                                                                         ,, Mérgező szülők című könyvből”

 

Még több tájékoztatás a  https://www.regresszio.com/ honlapon.

 

Várom sok szeretettel!

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Follow Us
Please reload

Search By Tags
Please reload

Archive
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square